A cikk írója: Lingojob
Az elmúlt néhány évben megfordultam már az önéletrajzok körül, mindenféle szerepkörben. Mint állásportállal foglalkozó, végignéztem mi történik velük egy cégnél, a HR-esek közelében dolgozva nap mint nap találkoztam műremekekkel (jó és rossz értelemben), külföldön sokat javítgattam, tökéletesítettem a sajátomat és egy kis csapat vezetőjeként átrágtam magam páron, a megfelelő ember után kutatva. Az önéletrajz egy érdekes figura. Ha jól megírjuk, bejutunk az állásinterjúra és bizonyíthatunk. Ha nagyon jól megírjuk, kapaszkodó lehet a kérdezőnek és nekünk is, esetleg hagyunk egy jó benyomást, de nagyjából ennyi. Az interjú fogja eldönteni a dolgokat.
DE
A meghallgatásod - Majd értesítünk!
Ha nem írjuk meg rendesen, úgy jelentkezhetünk tucatnyi állásra, hogy a telefonunk egyszer nem fog megcsörrenni. Egy rossz önéletrajz rosszabb mintha nem küldtünk volna semmit. Ha esetleg drámainak tűnne a dolog… nem véletlen. Álljanak itt példák és intelmek hogy mit ne tegyünk. Ha a kedves olvasó esetleg egy vérprofi önéletrajz alkotó művész lenne, ne menekülj, olvasd végig a cikket, mulatságos lesz és tartsd mindvégig észben, hogy igaz történetekről van szó.
Önéletrajz: fehér, A4, gépelt, nyomtatott
Nem WC papír, semmi újrafeldolgozás, hacsak nem a Greenpeace-hez jelentkezünk. Vegyük a fáradtságot és kezdjük az önéletrajz írást tiszta lappal, szó szerint. Legyen A4-es, senki nem szeret hajtogatni, se nagyítóval olvasni. Ha kreatív munkát pályázunk meg, akkor elszabadulhat kicsit a fantáziánk, de akkor tényleg legyünk kreatívak, különben akár rosszul is elsülhet a dolog (meg nem értett művész). A nyomtatott írás ápol és eltakar, hacsak nem vagyunk a kalligráfia mesterei, hagyjuk a kézírást. Van ahol kérik, van ahol grafológushoz is elküldik az írásunkat, akkor persze nincs más választásunk, de egyébként egy tiszta papíron szépen megírt, ízléses, kinyomtatott önéletrajz sokkal jobban néz ki mint a francia kockás kitépett szamárfüles lapon összezsúfolt másodikos ákombákom betűk. (a tagmondat második fele megtörtént eseményen alapul 
)
Önéletrajz fotót nem a Facebook fotóinkból válogatunk
Mindig kérdéses, hogy csatoljunk fotót, vagy sem. Szimpatikusak leszünk, vagy sem. Ha nem csatolunk, akkor ugye ez a faktor ki van zárva, ha csatolunk akkor az épp úgy válhat előnyünkre mint hátrányunkra. És hogy milyen legyen a fotó? Az igazolványképnél kicsit közvetlenebb, hasonló méretű, professzionális énünket mutató megteszi. Ne az előző hétvége bulijából válogassuk össze, ne azt amelyiken az újonnan gyártott tetkónkat mutogatjuk, se a feszítőset, nem biztos hogy az önéletrajz olvasója rá fog ismerni a Rambo és közöttünk lévő kísérteties hasonlóságra. Lehet nem is szerette a Rambot, vagy nem gondolja hogy ez fontos a munkához (igen, igen, megtörtént, terepatlétás feszítős kép), az egész alakos, egész oldalas zokniban és ballagós öltönyben a szoba közepén vaku nélkül fotók sem fogják fellendíteni az önéletrajzot, sőt… (pedig az elején úgy tűnt, minden rendben van, a második oldalon viszont jött az A4-es fotó).
Ruha teszi az embert, meg az álláskeresőt is
Okos, elegáns, intelligens megnyerő, öltözzünk úgy, ahogy ki szeretnénk nézni. Ne vigyük túlzásba, nem kell frakk, kisestélyi, de a hétvégi buli nyomait viselő, a sarokba dobott Hawaii mintás pólónk sem fog minket az igazgatói székbe repíteni.
Kell a meló, lécci lécci lécci
Ez talán viccesnek hangzik, pedig nagyon is komoly dologról van szó. Gyakran előfordulnak az olyan applikációk, amelyek a szociális helyzettel, a család hogylétével és egyéb történetekkel próbálnak a munkaadó együttérzésére apellálni. Ne a leendő főnökünk együttérzésén keresztül próbáljuk meg elnyerni a pozíciót, azzal hogy a nyakába zúdítjuk kiszolgáltatott helyzetünket és közöljük, bizony csak Ő menthet meg minket és lelke rajta, ha nem teszi. Jelentkezzünk olyan állásokra amelyeknél tudjuk, hogy képesek vagyunk ellátni a munkát, jó eredményeket hozni és talán az interjú végén megemlíthetjük, mennyire fontos lenne nekünk ez az állás, de ezt is inkább úgy, hogy elkötelezettségünket mutassuk meg, nem pedig elkeseredettségünket.
Fegyvert adtok, vagy vigyek?
Egy volt tanárom ismerőséről szólt a sztori. Jópofa: Sorozás volt (még mikor volt ilyesmi) és főhősünk enyhén pityókásan (vagy nagyon berúgva) érkezett meg a helyszínre, ahol is a sorozó tiszthez érkezve, feltette a kérdést:
“Fegyvert adtok, vagy hozzak?”
Nem lett belőle írnok, nem is igyekeztek közeli laktanyába elhelyezni és az el-táv miatt sem kellett aggódnia az első hónapokban. Figyeljünk oda mit mondunk és mikor. A kérdéseket is érdemes időben feltenni. Ha már az interjú elején a fizetés és a juttatások annyira lekötnek minket, hogy elfelejtjük megkérdezni, mi lesz a feladatunk, valószínű nem is fogjuk azt ellátni. Ne ócsároljuk az előző munkahelyünket, ha esetleg negatív kritikával kell illetnünk, legyen az ésszerű és indokolt. Leendő főnökünk valószínű nem először interjúztat és tudni fogja, hogy hamarosan Ő is abban a cipőben lesz, mint az a szerencsétlen flótás, akiről épp most szörnyülködünk.
Számoljunk a kémszoftverrel
A közösségi média mára az “ipari kémkedés” első számú eszközévé nőtte ki magát. Érdemes odafigyelni, hogy milyen nyomokat hagyunk magunk után Facebookon, vagy az iWiW-en. Egy alaposabb főnök jelölt könnyen úgy dönthet, megnézi mivel töltjük szabadidőnket, vagy épp mit rakunk ki a nagyvilágba magunkról. Ha pedig az online fotóalbumunkra a 18-as karika is kevés, nos valószínű hogy ez nem fogja fényezni a rólunk alkotott képet.
Még valószínű nagyon sok tippet lehetne itt felsorolni, én csak néhányat választottam, a többi rátok vár, hogy ti is hozzátegyétek a ti sztorijaitokat és javaslataitokat. Remélem nem lett túl komolytalan a cikk. A néha vicces sztorik azonban igazak és ettől talán annyira nem is viccesek. Fontos hogy megtanuljunk helyesen önéletrajzot írni és állásokra jelentkezni, interjúkon szerepelni. Erről lesz még szó itt a blogon.
Sok sikert mindenkinek az álláskeresésben!
Akár nyelvtudással, vagy nyelvtudás nélkül keresel külföldi munkát, Érdemes feltölteni önéletrajzod a Lingojob.com portálra. Külföldi állásajánlatok várnak, Európa számos országában.
{ 1 hozzászólás… olvasd el vagyadj hozzá egyet }
Feldobta a cikk a napomat! Erőt/ihletet merítek belőle és küldöm is az önéletrajzomat!
Tetszik, nem tetszik?:
0 
0